Január végén az RMC új, teljes körű fogászati szolgáltatásokat nyújtó központot nyitott. Ennek kapcsán dr. Csermely Mártával, a szakmai vezetőjével, fogszabályozó szakorvosával arról beszélgettünk, hogyan született meg az RMC DentArt ötlete, mitől más, és miben tud többet nyújtani, mint a fogászati központok általában, és hogyan kapcsolódik az RMC-hez.
Rengeteg exkluzív fogászati központ létezik, hogyan lehet kitűnni, másnak lenni, mitől gondolja szerinted egy páciens azt, hogy igen, ezt a fogorvost, fogászati központot szeretném választani?
Ha körbenézünk a piacon, rengeteg olyan fogászatot látunk, ahol azt a gondolatmenetet követik, hogy a hozzájuk forduló páciens problémáját gyorsan megoldják, és már folyattják is a következővel. Ezzel a kezelés szerintem egyfajta futószalagszerű jelleget ölt. Ezt volt az, amit mi mindenképpen el szerettünk volna kerülni.
Mi komplex szolgáltatásokat nyújtunk. Ez egyrészt azt jelenti, hogy ha a páciensek hozzánk fordulnak, nem az a célunk, hogy gyorsan túl legyünk a kezelésen, „letudjuk” őket, hanem sokkal inkább azt nézzük meg, melyik megoldás áll legközelebb az igényeikhez és lehetőségeikhez és ezt valósítjuk meg, egyszerre figyelve fogaik egészségére és mosolyuk szépségére.
Harmonikus és valóban jó megoldásokat keresünk minden egyes felmerülő kérdésre és erre természetesen nem sajnáljuk sem az időt, sem az energiát.
Ezek szerint nem csupán „tüneti kezelést” végeztek, hanem a probléma mélyére ástok…
Pontosan! Minden egyes esetben együttműködnek egymással kollégáink, szakértelmüket és tudásukat adva a folyamathoz. Például egy évekig tartó fogszabályozó kezelés előtt, közben és azt követően is segítséget nyújt logopédus kollégánk, amennyiben szükséges, hiszen nem csak az a célunk, hogy szép, egészséges fogsort hozzunk létre, hanem az is, hogy az valóban be tudja tölteni a szerepét. De említhetném akár azt is, amire sokan nem is gondolnának: egyes fogpótlásokat követőn igenis szükség lehet rendszeresen arctornára. Ennek nem kizárólag a helyes mimika és hangképzés kialakításában van szerepe, hanem segít a rágóizmok edzésében, erősítésében is. Hiszen mit érünk egy tökéletes és szép fogsorral, ha nem tudjuk megfelelően használni?
A legtöbb ember mind a mai napig tart a fogászati kezelésektől, a gyermeket pedig eleve erre neveljük…
Ez valóban így van, az emberek többsége csak akkor megy el fogorvoshoz, amikor már baj van. Szerintem leginkább egy korábbi rossz tapasztalat vezethet ehhez, valamint sajnos az is, hogy nem megfelelően ápolják a fogukat, ami persze nem az ő hibájuk, egyszerűen nem tanították meg őket gyermekkorukban. Az embereknek tudniuk kell, hogy egyáltalán nem kell szégyenlősködniük, nyugodtan megkérdezhetik orvosukat, mit javasol, milyen szabályokat tartsanak be, bár úgy gondolom ennek azért mindig kétoldalúnak kell lennie, az orvosnak is jeleznie kell, és tanácsot kell adni, ha úgy látja, nem megfelelő a fogápolás. Én is például az egyetemen tanultam meg, hogyan kell igazán jól fogat mosni. Ehhez azért hozzátartozik az is, hogy tényleg fontos félévente kontrollra járni, hiszen így könnyen elejét vehetjük annak, hogy komolyabb elváltozások jöhessenek létre a szájban.
Ami a gyermekeket illeti, fontosnak tartjuk, hogy olyan kezelést nyújtsunk számukra, ami egyáltalán nem tűnik fogászati beavatkozásnak, hanem sokkal inkább kedves, játékos folyamatnak, amibe természetesen őket is bevonjuk. Nálunk olyan nincs, hogy beültetjük a gyereket a székbe, beül magától, ha úgy érzi. És természetesen előbb megnyomogathatja az összes gombot, játszhat a nyálszívóval, és ha úgy érzi, itt az idő, akkor kinyitja a száját.
A helyes fogápolásra is játékos formában, a saját fogkeféjüket és játékokat használva tanítjuk meg őket, természetesen a szülők aktív részvételével. A kezelést megelőzően és azt követőn a külön erre a célra kialakított játszósarkot is birtokba vehetik a kicsik, így sokkal felszabadultabban és vidámabban veheti kezdetét és fejeződhet be a kezelés. Sőt, ha nagyon félős a gyermek, azt kérjük, jöjjenek néha csak úgy be, játszanak egy kicsit, próbáljuk meg együtt oldani ezt a szorongást .
Miért lettél fogorvos?
Olyan családból származom, ahol mindenki az orvosi pályát választotta. Testvérem, dr. Csermely Gyula szülész-nőgyógyász, felmenőink is mind gyógyítottak. Nem is volt kérdés, hogy orvosnak kell lennem, de bevallom ez inkább kötelesség volt számomra. Azt gondoltam, akkor fogorvos leszek, mert az a legkevésbé orvosi, azon belül fogszabályzó szakorvos, mert az a legkevésbé fogorvosi. Végül is ennek a „lázadásomnak” köszönhetem, hogy megtaláltam a hivatásom. Imádok az emberekkel foglalkozni, szoros kapcsolatot kialakítani, amiből mindkét fél visz haza valamit. A fogszabályozás hosszú folyamat, gyakran találkozom a páciensekkel, van lehetőség minderre, és ezt pokolian élvezem. Minden találkozást. És amikor a végén lekerül a fogszabályzó, egy még szebben mosolygó gyermeket, nőt, férfit látok, aki egész testben-lelkében átalakul, szebb, magabiztosabb lesz, úgy érzem, nem lenne máshol jobb helyem.
