Kézzel körüljárta a méhszájat, és azt ígérte ez két napon belül elindítja a szülést. Ezután haza kellett mennem és figyelgetni, hogy vannak-e fájások. Déltől 6-7 perces fájások kezdődtek, de csak ha feküdtem és arra gondoltam ez megint csak jóslófájás. Aztán háromra visszamentünk, szerencsére tovább nyílt a méhszáj, amit most kicsit előrébb fordított. Csináltak megint ctg-t, ami nem mutatott semmi komolyat, de szerintem csak azért mert rossz helyen volt a fájásmérő, hiszen most már egyértelműen éreztem a fájásokat.
A doki úgy engedett el, hogy behívja a szülésznőt a kórházba és jön ő is, mi még menjünk haza a táskáért, zuhanyozzak egyet és hatkor találkozunk az Istvánban. Félúton lakunk a Rózsakert és az István között, és a kocsiban már éreztem, hogy komolyodik a dolog, 4 percesekre saccoltam a fájásokat, már ki se mertem szállni a házunknál, a férjem szaladt fel a köldökzsinórvéres csomagért, a táska már a kocsiban volt, a lányomtól pedig még reggel elköszöntem, ő a szüleimmel maradt. Mikor közeledtünk a kórházhoz felhívtam a szülésznőt, hogy jöjjön előbb, mi is mindjárt ott leszünk, mert sűrüsödnek a fájások.
Negyed ötre értünk be, ott kiderült még azóta is tágultam kicsit. A pozitív streptococcus kenet miatt gyorsan megkaptam az antibiotikumot. A fájások még teljesen elviselhetők voltak, a férjemmel röhögcséltünk, fura volt, hogy most megint szülünk, meg, hogy lesz még egy gyerekünk. Még épp öltöztem, mikor megjött a szülésznő, Böröndi Zsuzsa, jó kedve volt, mint mindig, nem is voltak sokan, egy ctg és az időközben megrepedt burok kiürítése után mehettem a kádba, de most nem esett olyan jól mint az első szülésemnél, hamar ki is szálltam. Felgyorsultak a dolgok, a kádtól kezdve már nagyon erősek voltak a fájások, újabb ctg jött, a szülésznő odazargatta az ügyeletes orvost is, mert Andris szívhangja időnként lelassult. Szerencsére csak a fájások alatt, ami normális.
Közben azon aggódtam, hogy a tolófájásokat nem fogom tudni ez alkalommal olyan szépen visszatartani, mint az első szülésemnél, de Zsuzsa mindig nagyon jókat mondott, például elég hamar azt mondta, hogy oké akkor tolhatunk, tehát kb. egy visszatartott tolóval megúsztam. Csermely doki is befutott, jöhetett a célegyenes. A kitolás viszont egy nagy, összefüggő fájás lett, mert Andris a méretei miatt a szünetekben is feszített, de még ehhez képest is egész hamar kibújt. 5-6 tolás után 18.50-kor a kezét a feje mellé szorítva jelent meg, férjem szerint a séróját lőtte be a nagy alkalomra. A gátmetszést Zsuzsa ügyességének köszönhetően megúsztam, csak egy kis repedés történt. A férjem persze megint sírt, de most már rutinosan, egyáltalán nem volt tőle zavarban. Ezután némi fáradt remegés és fércelés jött, míg a fiúk elmentek méredzkedni és felöltözni. Másfél-két órán át még fent lehettünk a szülőszobán, Andrisban gyönyörködtünk, barátnőm életmentő teáját kortyolgattam, Andris pedig egy kis előtejet nyalogatott. Andris méretei születéskor: 4460 g és 60 cm.
A Rózsakert Medical Center-es terhesgondozásról még annyit, hogy örülök, hogy tudtunk erre pénzt szánni, mert minden apró kérdésemet és gondomat komolyan vették, családias légkör és modern technika fogadott. Csermely doktortól semmi pénzért nem válnék meg, nemcsak két terhességemet és szülésemet kísérte végig megnyugtatóan, de a két terhesség között még egy jóindulatú petefészek cisztától is megszabadított, és miután megbízom benne, így laza stílusa pont kiegyensúlyozza az én aggódásra hajlamos lelkemet.
