Más országokban más néven ismertek: Törökországban „húszévesek fogának”, Koreában a „szerelem fogának”, Japánban „szülő-nem-ismerte fognak”, Romániában pedig az „értelem fogának” hívják. Bárhogy is nevezzük őket, egy biztos: előtörésük számos nehézséggel és problémával járhat.
Sajnos nagyon kevés ember mondhatja magát olyan szerencsésnek, hogy nem indulnak növekedésnek bölcsességfogai, sőt, a növekedésnek még csak a jelei sem mutatkoznak. Nagyságrendileg 10-ből 9 embernek élete során négyből legalább egy bölcsességfogát el kell távolítani: és ahogy a beavatkozást igénylő problémák esetében kivétel nélkül igaz: ha már megelőzni nem lehet, jobb előbb, mint később „túlesni” rajta.
Ha a bölcsességfog növekedésnek indult, de nincs elegendő hely számára a szájüregben, előrenyomja a többi fogat, torlódást okoz, ami nem csak esztétikai probléma. A fogszabályozó kezelés megkezdése előtt például mindenképpen a bölcsességfogakat is figyelembe kell venni.
Ugyanakkor mivel túlságosan hátul helyezkednek el, nehezen tisztíthatóak, az íny gyulladását, vagy akár a fogak szuvasodását is okozhatják, nem kímélve a bölcsességfog előtt elhelyezkedő heteseket sem. Előfordulhat az is, hogy duzzanat, vagy ciszta alakul ki körülöttük, természetesen ebben az esetben is el kell távolítani. A fog eltávolítása kétféle módon történhet, foghúzás révén, vagy sebészi feltárás útján, amely a szájsebészet területéhez tartozik: fogászati központunkban helyi érzéstelenítéssel, de indokolt esetben akár altatásban is kérhető a beavatkozás.
Az előtörés folyamata fájdalommal, feszülő, kellemetlen érzéssel, gyulladással és akár lázzal is járhat. Ha azonban semmi jel nem utal arra, hogy növekedésnek indultak volna, lehet, hogy nem is fognak, hiszen az életkorral arányosan mindinkább csökken ennek esélye. Vannak olyan szerencsések is, akiknek nincs fogcsírája, így sosem nő ki a bölcsességfoga, illetve az sem számít ritkaságnak, hogy a fogcsíra ugyan megtalálható, a fogak előtörése mégsem indul meg. Ezek evolúciós okokra vezethetőek vissza: őseink jóval többet használták harapásra, rágásra fogaikat, mint napjaink emberei, akik gyakran félkész, vagy pépes ételeket fogyasztanak. Idővel akár az sem teljesen kizárt, hogy a kismetszők, és a második kisőrlők is eltűnnek majd a fogívből.
