Nagy volt az örömünk mikor biztossá vált, hogy közel 40 évesen megint gyerekünk lesz.

A nőgyógyászom az első vizsgálatok során mindent rendben talált, de közölte, hogy mindenképp aminocentezisre lesz szükség, mert ebben a korban sokkal nagyobb a Down-korral vagy kromoszóma rendellenséggel született gyerekek száma.

Hidegzuhanyként ért, hogy tűt fognak szúrni a hasamba. Szerettem volna elkerülni, de azt mondta, ez az egyetlen módszer melynek eredményéből megtudhatjuk, egészséges lesz-e a kisbabám.

Elérkezett a rettegve várt nap. Körülbelül 6 óra hosszat tartó várakozás után sorra kerültünk a MÁV-kórházban. Tájékoztattak a vizsgálat esetleges vetélési kockázatáról. Annyira féltem, hogy oda sem mertem nézni. Utána 2 napig fájt és húzódott a hasam. Lényeg, hogy túl vagyok rajta! Az eredményt pár nap múlva kapom postán. Levél helyett telefonhívás érkezett, hogy azonnal menjünk vérvételre a férjemmel, mert valami nem stimmel a magzatvízből vett mintával, mert jónéhány kromoszóma problémásnak tűnik, és így nem adnak ki leletet. Felmerült a kérdés, hogy el kell vetetni a babát.

Nem emlékszem mit válaszoltam, csak arra emlékszem, hogy zokogtam. A 10 éves kislányom próbált vigasztalni, persze a végén már ő is sírt.

Akkor jutott eszembe, hogy van egy kedves ismerősöm, aki a RMC-ben dolgozik. Felhívtam őt, hátha tud segíteni, - és tudott! Körülbelül 2 óra múlva ott ültem férjemmel Csermely doktornál, aki soron kívül fogadott. 1,5 órán keresztül egy korszerű UH-gal vizsgálta a babámat. Minden szervét, minden részletet többször átnézett, 20 oldal nyomtatott képet készített. Megállapította, hogy a babám makkegészséges, és nincs semmi probléma! Neki köszönhetem, teljesen megnyugodtam.

2 hét múlva a MÁV-kórházból is megkaptam a 99,9 %-ban egészséges lány leletet. Később tudtam meg, hogy minden magzatvízből 2 vizsgálati tégelyt készítenek. Az én esetemben, az első tégelyben a vizsgálati anyag „beszáradt”, ezért lett rossz az eredmény.

Ezután a terhességemmel minden rendben volt, és a 40. héten megszületett a második gyönyörű kislányunk: LIZI! Azóta többször jártunk az RMC-ben és alig vártam, hogy megmutathassam a cserfes kis totyogóst Csermely doktornak.