Legutóbb kis páciensünk azt a kérdést tette fel, miért van, hogy a kisöccsének nem recésen bújnak elő tejfogai, az ő maradandó fogai viszont recésen? A kérdés megválaszolásában dr. Csermely Márta fogszabályozó szakorvosunk volt segítségünkre.
A recés fogazat a maradó fogak sajátossága. A kidomborodó részek a metszőfogak éli részén helyezkednek el, ezek az úgynevezett mamelonok. Úgy, ahogy a fogak alakja, színe és mérete egyéni mindenki esetében, az is egyéni, kinél milyen mértékben mutatkoznak meg a kis „fűrészek”. A mamelonok a maradandó fogak előtörésekor – egyénenként változó, de általában 7-8 éves korban – láthatóak leginkább, majd a későbbiek során a rágás, harapás miatt természetes folyamatként kopnak. Azon gyermekek esetében, akiknek nyitott a harapásuk, az eltérés miatt az első fogak nem tudnak érintkezni, így a kis „dudorok” az éli részen nem tudnak lekopni a rágás során.
A fogszabályozó szakorvos számára a sokáig megmaradó kis csipkék jelzéssel bírnak: ezeket a fogakat a páciens „nem használja” kellőképpen, ami mögött pedig a nem ideálisan betöltött funkció állhat.
A nyelv-, ajak-, testtartás, a légzés és a fogállás egymással is összefüggő rendszerek. Ha bármelyikben az ideálistól eltérő helyzet alakul ki, az magával vonja a többi változását is. Jó példa erre a szájlégzés: szájlégzés esetén a nyelv a szájüreg alsó-középső részén helyezkedik el (ideális helyzete a szájpadláson van). Ez szűk felső fogív kialakulását, fogtorlódást hoz létre. Vagy például az ún. fordított, vagy nyelvlökéses nyelés esetén a fogak a nyelv által elfoglalt részeken nem érik el egymást, nem érintkeznek. Így alakulhat ki az, hogy egyes esetekben a csipkék sokáig megmaradnak.
