2016-ban harmadik alkalommal vettünk részt a bud:runway run jótékonysági futóversenyen. Az esemény bevétele a Suhanj! Alapítványt támogatja, mely sérült és fogyatékkal élő gyermekek és családjuk sportolási lehetőségeit segíti. Idén az RMC csapatának két tiszteletbeli tagja is volt, pácienseink, akiket dr. Hartyánszky István szívsebészünk operált. Bejegyzésünkben most Balázs történetét ismerhetitek meg.
Mindig is sokat sportoltam. Leginkább a futás volt az, amit rendszeresen űztem, de kerékpároztam több teljesítménytúrán is részt vettem. Szeretem a kihívásokat, gyakran futok például félmaratonokat.
A véletlen műve, hogy egyáltalán kiderült, hogy probléma van a szívemmel. Éves orvosi kivizsgáláson vettem részt, amikor a szűrésen felül, kiegészítő vizsgálatként végezte el az orvos az EKG vizsgálatot. Nagy eltérés nem volt, de a gép így is jelezte, hogy valami nem stimmel.
A következő vizsgálatom már az RMC-ben volt, Bartha Elektra doktornőnél. Itt is volt EKG, ami szintén nem mutatott jelentős eltérést, de a korom miatt (40-hez közel) végül szív ultrahangra is sor került. És itt jött a hidegzuhany. A doktornő elcsendesedett, nagyon nézte a képernyőt, majd azt mondta, ki van tágulva a bal szívkamrám. Koszorúér probléma is felmerült, de a sportos, alapvetően egészséges életmódom miatt nem látott rá nagy esélyt, hogy ez az oka. Gyógyszeres kezelésről, szív transzplantációról is beszéltünk, én alig bírtam feleszmélni, annyira le voltam döbbenve.
Nagyon felpörögtek az események. A doktornő továbbküldött MR vizsgálatra, amiből kiderült, hogy több infarktusom is volt, melyek részben szívizom elhalást is okoztak. Megnagyobbodott a szívem, a teljesítménye romlott, egy koszorúér ág volt elzáródva. Én ebből semmit nem vettem észre, nem sokkal előtte futottam le a K&H félmaratont, aktívan játszottam a gyermekeimmel. Kicsit talán fáradékonyabb voltam, de munka után, egy-egy sűrűbb nap után ki nem az? Értetlenül álltam a dolgok előtt.
Ezután koszorúér festés következett, megnézték, hátha katéteresen átjárhatóvá tehető az elzáródás. Sajnos hamar kiderült, hogy nyitott mellkas műtétre lesz szükségem.
Ekkor javasolták Hartyánszky doktor urat, aki a műtétet végezte. Nagyon empatikus és türelmes volt, pedig rengeteg kérdésem volt. Én ugyanis az a típus vagyok, aki YouTube videókat nézeget a rá váró műtétről. :) A doktor úr mindenre választ adott, sőt, azt mondta, a műtét után két nappal már járni fogok. Akkor ez hihetetlennek tűnt, de valóban így is történt.
Megvolt a Bypass-műtét, két nap múlva már a saját lábamon mentem át az intenzívről az osztályra. Ott is eltöltöttem pár napot, majd 2,5 hét rehabilitáció következett, amikor kicsit sétálgattam, és enyhe torna is volt.
Amikor kiengedtek, szép lassan, fokozatosan kezdtem el terhelni magam. Egy hónappal később már kocogtam.
Több mint egy év telt el, nagyon hosszú távokat nem vállalok, de 10 kilométeren megközelítem a régi időmet. Biciklizni is szoktam, de most már egészen más az élmény, a sportolás öröme fontosabbá vált. A K&H félmaratont már Hartyánszky doktorral futottam le és persze rögtön benne voltam abban is, hogy az RMC csapattal közösen vegyek részt a bud:runaway run jótékonysági futóversenyen. Hartyánszky doktorral együtt edzettünk, a Margit-szigeten róttuk a köröket. A célban pedig bevártam a doktor urat :) Megköszöntem, megöleltem. Nagyon jó élmény volt és persze hálás vagyok neki mindenért.
Korábban sokat rágódtam azon, vajon miért történt mindez. Rendszeresen sportolok, egészségesen étkezem, a vérnyomásom és a koleszterin szintem mindig is jó volt. Valószínűleg genetikailag örököltem a hajlamot, de így sem hagyott nyugodni a kérdés. Végül dr. Tahy Ádám mondata volt az, ami egész más megközelítésbe helyezte számomra a dolgokat: képzelje el, mi lett volna, ha nem sportol ennyit, nem él egészségesen? Lehet, ma már nem élne.
Balázs
