A hiperaktív-figyelemzavar, röviden ADHD gyakorisága megnőtt az elmúlt két évtizedben. Ráadásul mára már az is nyilvánvalóvá vált, a „túlmozgékonyság”, figyelemzavar és impulzivitás tünetei nem minden esetben szűnnek meg a fiatal felnőttkorral - azaz a probléma felnőtteknél is fennállhat. Dr. Kiss Enikő, a Rózsakert Medical Center gyermek pszichiáterének posztja a témában.
Fontos tisztázni, csak akkor beszélünk ADHD-ról, ha a tünetek a gyermeknek és/vagy a környezetének problémát okoznak. Ennek megítélése igen szubjektív, hiszen függ a környezet tűrési küszöbétől, valamint a hiperaktív gyerekkel való megfelelő bánásmódtól is. Ugyanaz a gyerek az egyik tanárnak problémát okoz, a másiknak nem. Az edzésen rendesen tud sorban állni, várakozni – esetleg külön feladatot kap, hogy el legyen foglalva, míg a tornaórán állandóan magára vonja a figyelmet a bohóckodással és a rendetlenkedéssel. Ha elől ül az osztályban és a dolgozatok megírásánál több időt kap, mint a többiek, jól teljesít, ha a leghátsó padba ültetik, az egész osztály előtte nyüzsög és el sem jut hozzá az, amit a pedagógus mond.
Modernkori népbetegség?
Más volt a helyzet régen és most. A hajdani iskolarendszerben nem volt kötelező a 8 osztályt végig járni; ha a mezőn munka volt, a gyerekeknek oda is be kellett állni. Ott a mozgékonyság talán még előnyt is jelentett. A jómódú családok gyerekeihez házi tanítót fogadtak, aki egyénileg foglalkozott velük. A hiperaktív gyermekek ilyen „kétszemélyes” helyzetben, azaz ha egy felnőtt csak velük foglalkozik, ma is jól teljesítenek. Az iskolába járó gyermekeket pedig poroszos módszer szerint fegyelmezték. Az iskolai körmös vagy az otthoni testi fenyítés hatására a fiatalok kényszer alatt alkalmazkodtak az elvárásokhoz. Ma az úgynevezett bántalmazó nevelés, szerencsére, nem tolerált, sőt büntetendő.
Mit tehet és tegyen a szülő, a tanár?
A szülők eszköztelensége sokat ronthat a helyzeten. Egy hiperaktív-figyelemzavaros gyermek valóban nagyon igénybe veszi az embert. Állandó figyelemre van szüksége, s ha nem kapja meg, kivívja magának. Sokat beszél és hangosan, nyüzsög, rohangál, ugrál, mászik.
A mai szülőknek gyakran kell segíteni abban, hogyan húzzák meg a határokat gyermekük számára, akkor is, ha könnyen kezelhető, de még inkább, ha hiperaktív. A szeretet nem azt jelenti, hogy mindent megveszek a gyermekemnek és mindent megteszek helyette. A határok egyértelmű és következetes megszabása, megtanítása és betartása fontos a gyermek társas beilleszkedése, a külvilághoz való alkalmazkodása szempontjából. A helyes viselkedésre való odafigyeléssel, annak következetes dicséretével, jutalmazásával elérhető, hogy a gyermek olyan területeken is fejlődjön, ahol nehézségei vannak. Az a gyermek, aki otthon a vasárnapi ebédet „megtanulja” végig ülni, gyakorolja, hogy csak akkor szólaljon meg, amikor más nem beszél és illedelmes legyen a felnőttel, más helyzetekben is fog tudni legalább fél órát ülni (pl. tanítás), csöndben maradni (délutáni alvás az oviban) és szót fogadni a felnőttnek (edzés).
Az ADHD orvosi kezelése
Az ADHD kezelhető gyógyszerrel is, erre azonban kizárólag indokolt esetben és csak a szülő beleegyezésével kerülhet sor. Ez azt jelenti, hogy megfelelő kivizsgálás után, a szülő tájékoztatása és jóváhagyása, valamint rendszeres gyermekpszichiátriai kontroll mellett szedi a gyógyszert a gyermek, amelynek hatékonyságát legjobban a tanítás alatt lehet felmérni, így nagyon fontos az együttműködés a tanár és a szülők között.
A nem-gyógyszeres kezelések között a viselkedésterápia az egyetlen, bizonyítékokon alapuló, hatékony kezelési módszer, mely segíti a hiperaktív gyermekek szociális fejlődését és előmozdítja a helyes beilleszkedési normák kialakulását. Mindazonáltal fontos megemlíteni, hogy a figyelmi és a túlmozgásos problémák nem érintik az intellektust. A figyelemzavaros gyermekek épp olyan okosak, mint a többiek. Sőt, nem csak okosak, hanem kreatívak, humorosak, szórakoztatóak, szeretetteljesek, ragaszkodóak is. Megfelelő támogatás és terápia mellett ezek a jó tulajdonságok is felszínre tudnak kerülni és tovább segítik a gyermek közösségbe való beilleszkedését
