Kedves Serdülők!
Járványidőben keressük meg a rosszban a jót!
A serdülőkorban látható és érzékelhető testi változások is észrevehetőek, de viharos változások jelentkeznek a gondolkodásotokban, az érdeklődésetekben és az érzelmeitekben is, amit persze a környezetetek is érzékel és sokszor értetlenül, türelmetlenül vagy elítélően minősít.
Ezek a „mai fiatalok”-nak tulajdonított szokatlan és olykor bosszantó vagy aggasztó viselkedési jelenségek a serdülőkori agyfejlődés sajátságai és ha nem is teljesen azonos formában, de mi felnőttek is átestünk rajta.
Ennek élettani magyarázatát egyszer szívesen megosztom Veletek, de most a vírusjárvány okozta sajátos élethelyzetben inkább arra hívnám fel a figyelmeteket, hogy épp ez a korlátozó bezártság végre valami hasznos és könnyen kivitelezhető előnyhöz juttathat benneteket.
Örök panasz a szülők részéről, hogy nem alusztok eleget és magatok is nap mint nap megélitek, hogy milyen keserves a reggeli korai felkelés.
Most viszont lehet valamivel tovább aludni, lehet többet aludni, de miért kellene? Nos azért, hogy a szellemi tevékenységetek, a tanulás hatékonyabb legyen, mert a kettő szorosan összefügg.
Kiváló alvás-kutatók tapasztalatait akár saját magatokon is megfigyelhetitek: a több és jobb alvás szembetűnő jó eredményt hoz a megtanult ismeretek megtartásában és felidézésében.
Alvás alatt a test pihenése mellett agyunk igen fontos és hasznos tevékenységet bonyolít. A külvilág számos ingerére ilyenkor ugyan nem reagálnunk, de egyes agyi központok erőteljesen és összehangoltan működnek és ezáltal épp a nap folyamán szerzett temérdek információ feldolgozása és tárolása zajlik a fejünkben. Ez az alvás különböző fázisaiban más és más agyi tevékenységet jelent. Az alvásnak ugyanis vannak felszínesebb és mélyebb szakaszai és ezek többször is váltogatják egymást az éjszaka folyamán, de az egyes időszakok hosszúsága jelentősen változik nemcsak egyetlen éjszaka alatt, de az élet folyamán is csecsemőkortól az időskorig. Éppen a serdülőkorban megy végbe ilyen nagy átalakulás az alvásfázisokban és ez a fejlődéseteket, a felnőtté válásotokat szolgálja.
Kezdjük azzal, miért is „hosszabb” nektek a nap, miért érzitek még este 10-11 óra, vagy akár még éjfél felé is, hogy nem vagytok álmosak és úgy gondoljátok, hogy ez igazán kiváló alkalom számítógépezésre, okos-telefonozásra. Ugye ismerős a helyzet?
A felnőttekéhez képest későbben jelentkező álmosságra részben van „orvosi igazolásotok”, a melatonin nevű kémiai anyag, az alváshormon, mely a sötétben kezd termelődni és az elalvást készíti elő, serdülőkortól mennyiségben is csökkenni kezd és este illetve éjjel későbbi időpontban éri el a hatékony szintet, viszont reggel meg később csökken le, tehát más az alvás-ébrenlét ritmusotok, mint a felnőtteké. Ez az eltérés majd csak valóban a felnőtté válás során rendeződik. Most, hogy nem kell korán felkelni, hogy 8 órára beérjetek az iskolába, magatok is érzitek, hogy pihentebbek vagytok.
A melatonin a mindnyájunk szervezetében működő biológiai órának, a napi biológiai ritmusoknak és a nappali és éjszakai eltérő fényidőszakoknak az összehangolását segíti.
Ha viszont ellene dolgoztok az este 11-12 órakor már emelkedő melatonin hatásnak a mesterséges fehér fényforrásokkal és kiváltképp a mobiltelefonok, vagy táblagépek döntően kék komponensű fényével, mely erőteljesen csökkenti a melatonin termelődését, az nagyon megzavarja a normális bioritmust, az alvás-ébrenlét normális ciklusát. Nem kell este 9 órakor „takarodót fújni”, de az éjszaka közepébe nyúló „kütyüzés” viszont több szempontból is káros.
Mindnyájan, ha nappal elcsúszunk az idővel valamely feladat elvégzése kapcsán, azt éjjel az alvás rovására akarjuk behozni. Diákként én sem tettem másképp, de akkor még nem tudtam és a kutatások még nem igazolták, hogy „amit megnyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon”, vagyis az alvás rovására megnyújtott tanulási idő csak ronthat a másnapi teljesítményen.
A nap folyamán beérkező információk tárolására, feldolgozására és a memória tárban az új és fontos információk befogadásához „helycsinálásra” szolgál az alvás az agy csodálatos és hatékony mindennapi működése által.
Az észlelések, a tanultak begyűjtése és az agyon belül a megfelelő helyre való szállítása, valamint a „finom” feldolgozás a különböző mélységű alvási fázisokban történik. Ezek megzavarása, megrövidítése közvetlen és későbbi károsodásokhoz vezet. Az egész heti kialvatlanságot a hétvégi egyetlen hosszú alvással nem lehet maradéktalanul helyrehozni.
Íme néhány, fentieket igazoló vizsgálati adat:
Azok a vizsgálatban önkéntesen résztvevők, akik a lefekvés előtt tanultak meg egy több szóból álló listát és utána rögtön jól és eleget aludtak, másnap jobban emlékeztek a tanultakra, mint akik nem vagy nem eleget aludtak. Az alvás első szakasza, ami kiváltképp gazdag a mély alvási fázisban, erőteljesebben segíti az emlékek megtartását és más vizsgálatok is igazolták, hogy ha minél több az ilyen mély alvásciklus van az éjszakai alvás folyamán, másnap az elvégzett memória tesztek sokkal sikeresebbek voltak. A napközbeni szundításnak is – ha tartalmaz ilyen mély alvás szakaszt- van ilyen jótékony hatása.
Ez a mély alvásfázis juttatja el a rövidtávú memória helyéről (a hippokampuszból) az információt a hosszútávú memória tárolási helyekre, az agykéreg különböző részeibe. Ezzel egyben helyet is készít a következő napi friss információ újabb befogadására.
A felületesebb alvásszakaszok (melyet gyors szemmozgás kísér, angolul Rapid Eye Movement, innen a REM fázis elnevezés és ez alatt álmodunk) a bekerült információ „válogatását” végzik el, a furcsa, látszólag összefüggéstelen, új és régi emlékek keveredése során „rendet raknak” fontosságuk szerint és azt tárolják el. Ezt is önkéntesek számos tanulási-alvási vizsgálatai igazolták, például arról számoltak be, hogy reggelre egyszerre csak eszükbe jutott az előző este még elfelejtett, megtanult szó, szám vagy adat.
Figyeljétek meg magatokon, hogy mennyivel jobban emlékeztek az előző nap tanultakra egy kiadós, legalább 8 órás alvás után és számoljatok be róla, örömmel várom.
Jó alvást és sikeres tanulást kívánok!
