A horkolásnak két alapvető típusa különböztethető meg. A primer vagy szociális horkolástól elsősorban az alvótárs szenved. Az ilyen típusú horkoló betegre alkatilag a mély alvás közben ellazult, tónustalan garatképletek, a megnyúlt nyelvcsap, a vaskos, laza lágy szájpad jellemzőek. A garat elváltozásaihoz sok esetben orrlégzési zavar is társul. Ezek a tényezők együttesen okoznak szűkületet a felső légutakban: a légzés közben beáramló levegő sebessége gyorsul, mely a laza képletek rezgését okozva hozza létre a jól ismert horkolási hangot.
A másik típusú, ún. kóros horkolásról akkor beszélünk, amikor a horkolás megszakítja az alvás természetes folyamatát. Emiatt a pihenés nem megfelelő, a figyelem összpontosítása elégtelen munkavégzéskor vagy például autóvezetés közben. A kóros horkolás esetén a horkolási hangot a légzés másodpercekig történő kihagyása szakítja meg. Ez az alvási apnoe, melynek lényege, hogy alvás közben a felső légutak alkati, szervi szűkületei, valamint a légzés központi szabályozásának zavara miatt a felső légutak területén az ellazult lágyrészek elzárják a levegő útját, és a légzés másodpercekre kimarad.
A légzés kimaradásakor nem jut elég oxigén a szervezetbe, az oxigénhiányos állapot a mély alvás közben „mikroébredéseket” okoz, melyek gátolják a pihenést. A beteg fáradtan ébred, nappali aluszékonyságot észlel, hosszú távon pedig egyéb betegségekkel együtt egészségkárosodás léphet fel.
Az alvás alatti oxigénhiányos állapot hajlamosít érrendszeri betegségekre, vérnyomás ingadozásra, megnő az akut agyi katasztrófa, a szívinfarktus kialakulásának veszélye, csökken a szexuális teljesítőképesség. A nappali aluszékonyság gátolja a munkavégzést, autóvezetés közben nő a balesetek veszélye.
Elengedhetetlenül fontos a horkoló páciensek részletes kivizsgálása, a horkolás típusának meghatározása, az alvási apnoe diagnosztizálása. A kivizsgálást fontos része az alvásvizsgálat, mely kisméretű, ambuláns alvásmonitorizáló készülékek segítségével akár a páciensek otthonában is megtörténhet. Fontos továbbá a részletes áttekintő fül-orr-gégészeti vizsgálat, melynek segítségével fény derülhet a horkolást elősegítő felső légúti elváltozások pontos helyére.
Súlyos fokú alvási légzéskimaradás (apnoe) esetén az alvás közbeni állandó levegő beáramlást, ezáltal légzést segítő, légsínterápiás készülékkel láthatók el a páciensek. Bizonyos esetekben szájba helyezhető illesztékek segítik elő a légutak átjárhatóságát alvás közben.
Új lehetőség a horkolás kezelésére a rádiósebészet. A rádiósebészet alapja az ultra-magas rezgésszámú, alacsony hőmérsékletű rádióhullám. Ez a technológia a lágyszövetek operációjára szolgáló olyan eljárás, mely alacsony hőmérsékleten, nagyfokú szövetkárosítás nélkül, gyors gyógyulással hozza létre a kívánt hatást. A felső légutak lágy, rezonátor részeinek rádiófrekvenciás kezelése során a rádióhullámokkal szemben kifejtett szöveti ellenállás hő leadását eredményezi, mely a kezelés körülírt területének megfelelően, a nyálkahártya alatt hegesedést hoz létre, ezáltal a kezelt terület volumene csökken. Az orrlégzési gátoltságot okozó duzzadt orrkagyló kezelése után az orr légáramlása javul, a lágy szájpad kezelése feszesebb, tónusosabb száj garati viszonyokat eredményez. Alvás közben így a lágy szájpad a levegő áramlásakor kevésbé rezonál, a fokozott ellenállása a légutak elzáródásának esélyét csökkenti.
A kezelés javítja a horkolást kialakító körülményeket, időnként azonban ismételt kezelésre is szükség lehet az állapot javulás érdekében.
A rádiósebészet összességében kiváló eredményeket jelent. A beteg számára kevéssé megterhelő, gyors, csak néhány órás műtét utáni megfigyelést igénylő, helyi érzéstelenítésben végzett beavatkozásról van szó, mely gyengéd, hatékony, és a felépülési idő is rövid.
A horkolás kivizsgálásáról és a terápia részleteiről kérdezze fül-orr-gégész szakembereinket!
