A mozgás egyes emberek életében mindig is alapvetően fontos jelentőséggel bírt, szerencsére kezd divattá válni azok körében is, akik eddig nem sportoltak. Egyre több embert mozgat meg az is, hogy önmagát vagy sporttársait felülmúlja, számos amatőr verseny, kihívás, új cél elérése lett vágy az életünkben. Gyorsabban, magasabbra, erősebben vagy valami újat. Nincs is ezzel baj. Orvosként és amatőr sportolóként azonban azt látom, hogy a mozgást sokan olyan magától értetődő egészségügyi védőfaktornak tekintik, hogy 40-50 évesen sem igazán jutnak el szűrővizsgálatokra. Pedig egy jól feltett kérdés, egy alap szűrő vagy panaszorientált speciális vizsgálat ugyanolyan fontos. Nem csak javíthatja a teljesítményt, de nagyobb bajok megelőzésére is alkalmas lehet.
Választ adhat például arra, hogy nincs-e hiányállapot (a vashiányos vérszegénység meglepően gyakori futó nők körében), szívritmus zavarhoz vagy izomgörcshöz vezető ionhiány (minden félmaratoni távon látunk összeesett sporttársat, aki erről rendre megfelejtkezik vagy nem is tud).
Kiderülhet rejtett szívprobléma, az, hogy mit tegyünk, ha asztmánk vagy visszereink vannak, vagy rendre lesérülünk, fáradtak vagyunk. Nehezíti-e a teljesítményünket az extra kilók megléte és ha igen, mit tehetünk ellenük.
Nagyon lényeges, hogy ha kitűztünk egy célt, akkor azt úgy érjük el, hogy nem rokkanunk bele és nem az az eredmény lesz egyben az utolsó is.
Ha életmódváltásban, testsúlycsökkentésben gondolkodunk, akkor hogyan kezdjünk neki, van-e olyan anyagcsereprobléma, ami nehezíti a fogyást, mi és milyen gyakran legyen a választott mozgás, hogyan diétázzunk?
Miért jó edzőre bízni magunkat?
A legtöbb esetben az edzőnek is van edzője. Nem véletlenül.
Először is segít felmérni az edzettségi állapotunkat. Elsősorban magunkhoz viszonyítva. Figyelembe kell venni a korunkat, nemünket, egészségügyi állapotunkat, életvitelünket és sportba fektetett energiáinkat ahhoz, hogy jó útmutatást lehessen adni.
Nagyon gyakori, hogy valaki élete első maratonját valamilyen magazin mellékletének edzésterve alapján építi fel és próbálja elérni. Pedig hatalmas egyéni eltérések lehetnek két ember közt, nem biztos, hogy 3-6 hónap egyformán elegendő a felkészülésre. Aztán lehet, hogy sikerül elérni a vágyott célt, de olyan sérülést, kimerülést sikerül produkálnunk, ami akár évekre elveheti a kedvünket a folytatástól.
Lényeges tehát egy alap edzettségi állapotfelmérés. A cél megfogalmazása. A fentiek figyelembevételével pedig egy helyes edzésterv kialakítása. Fontos a feedback, azaz a viszajelzés (pl. milyen pulzusszámon sikerült végrehajtani az előírtakat, volt e közben rosszullét, fájdalom, fáradtság). A következő hetet ennek mentén kell alakítani.
Az edző ezen felül irányítja a helyes végrehajtást (a sérülések elkerülése érdekében), csiszolgatja technikánkat, egyénre szabja a feladatokat, az edzés sokkal kevésbé monoton lesz, és ott áll – olykor akár virtuálisan – ha meggyengül az akarat.
Komolyabb versenykihívásnál egyszerű teszt segítségével meghatározza az ún. laktát küszöböt, azaz, hogy hol áll teljesítő képességünk határa, hol kell „belenyúlni” az edzésbe.
Ahogy az én edzőm fogalmaz: mindenkinek a maga olimpiáját, versenyét kell megnyernie.
Összefoglalva tehát: ha valamit tehetünk a testi, mentális egészségünk védelme szempontjából, az biztosan a mozgás. Ugyanakkor érdemes időről időre átvizsgáltatni magunkat, ha pedig a cél a teljesítmény fokozása, akkor szakember segítségét kérni. Az életmód váltás hasonlóan fontos és akár életmentő kihívás, célszerű szakszerűen nekiállni, hogy ne csalódjunk.
