Így is általában a stagnálás (csak ritkább esetben a látásjavulás) a maximális eredmény, amit elérhetünk. Ellenkező esetben viszont teljesen elveszíthetjük a látásunkat.
Kallós Eszter: A múltkori beszélgetésünk során - amikor a tinédzser gyerekeink túlzott digitális étvágya és a látásromlás összefüggéseit elemeztük - merült fel, hogy dr. Lukács Regina, az RMC szemorvosa igazán a makula degeneráció specialistája. Akkor ígértem, hogy keresem majd ezzel, mert életkoromnál fogva jó, ha tudok róla. És milyen jól tettem! Mint kiderült, nem a korom az egyetlen tényező, ami miatt foglalkoznom kell ezzel a jelentős kockázattal. De mi is ez a furcsa nevű rendellenesség?
Dr. Lukács Regina: Az időskori makula degeneráció a sárgafolt, azaz az éleslátás helyének a betegsége, mely jellemzően 50 éves kor felett jelentkezik. A fejlett országokban ez a vezető oka a súlyos, visszafordíthatatlan látásromlásnak. A legfontosabb rizikótényezők közé tartozik az életkor (az előfordulása 50 éves kortól 75 éves korig megháromszorozódik), a bőrszín (fehér bőrszín esetén gyakoribb) és a genetikai tényezők. A befolyásolható rizikótényezők közül pedig a legfontosabb a dohányzás.
KE: Én azt is hallottam, hogy a napsugárzás is okozhat ilyesmit, így a szabadban dolgozóknál gyakrabban fordul elő ez a betegség, ezért is kell UV szűrős napszemüveget hordani. Ez így van?
LR: A különböző tanulmányok nem találtak összefüggést a napsugárzás és az AMD (az angolszász szakirodalomból betűszóként átvéve „age related macular degeneration”) rizikójának növekedése között. Az UV-sugárzás más szembetegségek kialakulásának rizikóját viszont növeli, kiemelendő a szürkehályog és a különböző daganatok.
KE: Hogyan érzékelhetjük a betegség kialakulását?
LR: A makula degeneráció főbb tünetei a látásromlás, a látótérben sötét foltok vagy kiesések és a torzlátás (a vonalak hullámoznak, vagy megtörnek).
KE: Ezeket várjam meg? Vagy egyszerűen menjek el egy szűrésre, ha elmúltam 50 éves?
LR: Panaszmentes esetben is javasolt a rendszeres szemészeti ellenőrzés - kockázati tényezők nélkül 40-54 év között 2-4 évente, 45-64 év között 1-3 évente, 65 éves kortól 1-2 évente). Visszatérve a betegség előrehaladásához: A makula degenerációnak három stádiumát különítjük el: korai, intermedier (közepesen súlyos) és előrehaladott forma. Az előrehaladott makula degenerációnak két fő típusa van. A ,,száraz" típus esetén (a látásromlással járó esetek kb. 20 %-a) a látásromlás hátterében az éleslátás centrumának a sorvadása áll. A ,,nedves" esetén (a látásromlással járó esetek kb. 80 %-a) kóros erek képződnek, melyet ödéma (vizenyő) kialakulása kísér, a folyamat végül hegesedéssel zárul, a látásromlás ennél a formánál gyorsabban zajlik le. A diagnózishoz szükség lehet további vizsgálatokra, mint például optikai koherencia tomográfia (nagy felbontású keresztmetszeti kép készítése az éleslátás helyéről) vagy fluoreszcein angiográfia, amikorintravénás festékanyag beadását követően felvételek készülnek a szemfenékről.
KE: El lehet ezt valahogy kerülni?
LR: Az elsődleges megelőzésben legfontosabb a dohányzás mellőzése. Fontos ezenkívül a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentése, illetve az egészséges étrend, például a mediterrán diéta követése: gyümölcsökben, zöldségekben, halban és hüvelyesekben gazdag étrend. Nincs bizonyíték arra, hogy vitaminok szedése egészséges szemfenék esetén megelőző jelleggel bírna. Fontos a veszélyeztetett, azaz idősebb populáció rendszeres szűrése, melynek során szemfenék vizsgálat történik.
KE: Milyen kezelést javasol a doktornő?
LR: A korai makula degenerációban nem szükséges kezelés. Speciális kombinált vitaminkészítmények szedése a makula degeneráció úgynevezett közepesen súlyos formájában javasoltak, illetve amikor az egyik szemen már előrehaladott makula degenerációt diagnosztizáltak. Klinikai tanulmányokban ezeknek a készítményeknek a szedése csökkentette a látásromlás kockázatát, illetve, ha már az egyik szemen kialakult a látásromlás, a másik szemen csökkentette ennek a rizikóját.
KE: De milyen időközönként nézessük meg a korai stádiumban lévő betegségünket, hogy még időben tudjunk a stádiumváltásról?
LR: Korai makula degeneráció esetén panaszmentes esetben nem szükséges gyakoribb ellenőrzés, mint bármely más egészséges felnőttnél. Intermedier formában 6-24 havonta javasolt kontrollvizsgálat, panasz esetén pedig azonnal, ebben a stádiumban már rendszeres önellenőrzés is javasolt egy speciális rács, úgynevezett Amsler-rács segítségével.
Még néhány gondolat a kezelésről: A ,,nedves” típusú makula degenerációban az első vonalbeli és leghatékonyabb kezelése jelenleg az intravitreális anti-VEGF injekció. Ilyenkor az injekciókat a szem belsejébe, az úgynevezett üvegtesti térbe kapják a betegek, a hatóanyag a fent említett kóros erek képződését gátolja, a már kialakult vizenyőt csökkenti. A klinikai tanulmányok alapján a kezeléssel a további jelentős látásromlás a betegek nagy részénél elkerülhetővé vált, illetve a betegek körülbelül harmadánál javulást lehetett tapasztalni. ,,Száraz” típusú előrehaladott makula degenerációban jelenleg hatékony kezelés nem ismert.
KE: Van olyan barátom, aki ezzel a betegséggel küzd, és ezért minden nap egy COSOPT nevű szemcseppet használ. Édesanyám naponta Makula komplex kapszulákat szed. Ezek alkalmas készítmények a betegség megállítására vagy legalábbis lassítására?
LR: A COSOPT nevű szemcsepp a szemnyomás csökkentésére alkalmas hatóanyagokat tartalmazó szemcsepp, magas szemnyomás, zöldhályog kezelésére alkalmazzuk. A makula degeneráció kezelésének nem része. A Makula komplex egy speciális kombinált vitaminkészítmény, a makula degeneráció intermedier formájában javasoljuk, illetve amikor az egyik szemen már előrehaladott makula degenerációt diagnosztizáltak.
KE: A doktornő a beszélgetés elején említette a genetikai tényezőket. Ha a mamámnak van ilyen betegsége, akkor én is számíthatok a kialakulására?
LR: Ha a családban előfordult a betegség, akkor fokozottabb a rizikó a kialakulásra.
KE: Jajajaj! Akkor már nyitom is az RMC SmartClinic applikációt és időpontot foglalok egy megelőző vizsgálatra!
Kallós Eszter
