A szülők aggódnak, keresik a helyüket, hogyan tudják gyermeküket segíteni és nem hátráltatni, illetve bizonytalanok, milyen jeleket kell figyelniük, ha a gyermek esetleg túl korán került az iskolapadba. Baky Ildikó, az RMC gyermekpszichológusa néhány tanáccsal szeretne segíteni a szülőknek, amivel megkönnyíthetik gyermekük boldogulását.

• A gyermeket biztosítani kell arról, hogy minden rendben van vele, érthető, ha izgul eleinte, a többi társa is pont így érez.

• Fontos, hogy a gyermek ne aggódó szülőket lásson, hanem egy nyugodt, kedves, megértő, de biztos hátteret nyújtó szülőt, aki nem érzéketlen a jelenségre, de nem is vonódik be érzelmileg, hanem kívülről tud támaszt adni.

• Biztosítatni kell szülőként az otthoni békés, kellemes légkört, nyugodt reggelit, ne legyen az indulás egy hektikus rohanás.

• Jó, ha a kellemes élményeknek együtt tudunk örülni, ami oldja gyermekünk szorongását is. Ha tünetek nem enyhülnek, a pedagógussal javasolt megbeszélni, hogy a gyermeket tudatosan dicsérje, támogassa, mely megkönnyíti a szorongás feloldását és a beilleszkedését.

• Ha úgy látjuk, gyermekünk nem képes még megfelelő minőségű önálló feladatmegoldásra, leckeírásra, érdemes leülni mellé, és türelmesen rávezetni a megoldásokra. Ezzel elősegíthető, hogy a későbbiekben ő maga érezze és tudja, milyen sorrendben, hogyan fogjon hozzá a feladatok megoldásához.

• Hiányosságok esetén, készségeinek fejlesztése játékos módon is elérhető – és ebben sokkal szívesebben vesznek részt a gyerekek.

• Tartsuk szem előtt, hogy a legjobb fejlesztő a jó szülő-gyermek kapcsolat - a szeretet-teli odafordulás, figyelem és türelem a gyermek kíváncsiságának a kielégítésében.

• Hagyjunk időt a gyermeknek az evésre, pihenésre, regenerálódásra. Az iskola sikeres elvégzéséhez az egyik legfontosabb dolog a motiváció, az érdeklődés fenntartása. Akkor gyakoroljunk vele, ha ehhez ő is kedvet érez.

• Van, aki egyenesen igényli, hogy szülőjével megossza és átbeszélje a feladatokat, az „együtt bepakolást”, lecke átnézést. Ez a gyermek személyiségétől, érettségétől is függ. Legyünk ebben partnerek, hiszen előbb-utóbb úgyis önállóan végzi majd ezeket a feladatokat.

• A gyermek feladatait ne végezzük el helyette. Vonatkozik ez a hegyezésre, leckeírásra, pakolásra, hiszen a cél a gyermek önállóságának a fejlesztése. Hagyjunk időt türelmesen arra, hogy ezt ő végezze el, így tud csak rutint szerezni a folyamatokban. 

Amennyiben úgy érzi, hogy gyermekének nehezen sikerül az új közegbe való beilleszkedés, vagy esetlegesen gondot, nehézséget érzékel a tanulásbán, koncentrációban, bizalommal keresse fel gyermekpszichológiai rendelésünket!