Az utóbbi néhány évtized jelentős szakmai fejlődése ellenére, - ami mind a diagnosztikus lehetőségekben, mind a terápiás eljárásokban megmutatkozott - a köztudatban hiányosak az epilepsziával kapcsolatos korszerű ismeretek.
Sokan az epilepsziát még ma is helytelenül elmebetegségnek vélik, vagy a szellemi fejlődés elmaradását, illetve az elbutulást a kórkép feltétlen velejárójának gondolják.
Ugyanolyan helytelen azonban, ha nem gondolunk arra, hogy bizonyos esetekben a gyermek iskolai teljesítményének vagy magatartásának jelentős romlása, esetleg hirtelen megváltozása mögött az epilepszia sajátos formái állhatnak.
Az epilepsziás működészavar lényege egy nagyobb idegsejt csoport egyszerre történő „kisülése”. A rohamok jellege attól függ, hogy ez a sejtcsoport az agy mely területén, milyen működési egységben (hálózatban) helyezkedik el és a kóros ingerület milyen területeket von be.
Ennek megfelelően számos epilepsziás roham-forma létezik és többféle epilepszia, kiváltképp gyermekkorban, mert a folyamatosan fejlődő agy epilepsziás megnyilvánulásai különbözők lehetnek. (A köztudat leginkább a klasszikus, úgynevezett nagyrohamot tartja számon, mely tudatvesztéssel, a végtagok megfeszülésével, rángásával, és egyéb tünetekkel jár.)
Ennek megfelelően számos epilepsziás roham-forma létezik és többféle epilepszia, kiváltképp gyermekkorban, mert a folyamatosan fejlődő agy epilepsziás megnyilvánulásai különbözők lehetnek. (A köztudat leginkább a klasszikus, úgynevezett nagyrohamot tartja számon, mely tudatvesztéssel, a végtagok megfeszülésével, rángásával, és egyéb tünetekkel jár.)
A magzati élet nagyarányú agyi fejlődése a születés után is tovább folytatódik a fiatal felnőttkorig, az idegsejtek kapcsolatrendszerének tökéletesedésével.
Az agyi fejlődésnek vannak úgynevezett kritikus időszakai, mert az érési folyamatok az agy különböző területein nem egyszerre zajlanak.
A fejlődési epilepsziák egy bizonyos életkorban jelennek meg, genetikus meghatározottság alapján, bár ennek módja jelenleg még nem teljesen tisztázott. Markáns idegrendszeri tünet ezekben az esetekben nem észlelhető, de az epilepszia megnyilvánulhat az észlelés, a figyelem, a gondolkodás, a memória enyhébb vagy súlyosabb zavaraiban.
Bizonyos gyermekkori epilepsziákban az epilepsziás kisülések (melyeket az EEG vizsgálattal tudunk megállapítani és követni) alvásban nagy mértékben gyakorivá válhatnak, látható rohamjelenségek nélkül, és megzavarják azokat az élettani folyamatokat, amelyek alvásban az összetett megismerési, tanulási folyamatokhoz szükségesek.
Más epilepszia-formákban más agyi hálózatok epilepsziás működészavara állhat a gyermek figyelmetlenségének, rosszabb iskolai teljesítményének a hátterében. Ilyenkor bizonyos agyi központok kölcsönös működésének zavara miatt a tünet alatt a külvilágból jövő ingerek közvetítésében támad zavar.
Ez az alig észrevehető úgynevezett absence rohamformájában nyilvánul meg, (azaz ahogy mondani szokták, a gyermek elbambul), de ezek halmozódása mindenképpen kihat a szellemi teljesítményére.
A megzavart agyi működés közvetlenül, vagy közvetetten a magatartást is hátrányosan befolyásolhatja.
A neuropszichológiai vizsgálatok különféle tesztek segítségével lehetővé teszik a különböző agyi területek magasabb rendű idegi tevékenységeinek (figyelem, elvonatkoztatás, memória, szabálykövetés, stb.) megítélését.
Epilepszia gyanúja esetén ezek EEG vizsgálattal kiegészítve segítenek megállapítani, hogy az esetleges EEG-beli eltérések összefüggésbe hozhatók-e a figyelmi, emlékezeti, viselkedési, stb. zavarokkal.
Ha tehát a gyermek iskolai teljesítményében, viselkedésében hirtelen, vagy egyre fokozódó romlás észlelhető, szakorvosi vizsgálat javasolt az ok mielőbbi tisztázása és orvoslása végett.
