Mit kell tudnunk a csontritkulás megelőzéséről, felismeréséről és kezeléséről?

Mi áll a főként nőket érintő osteoporosis, vagyis csontritkulás hátterében? Hogyan ismerhető fel és lassítható a betegség folyamata és miért kiemelten fontos a kezelés folytonossága koronavírus járvány alatt is?

Mit kell tudnunk a csontritkulás megelőzéséről, felismeréséről és kezeléséről?

Dr. Baló Tímea belgyógyász, endokrinológus, diabetológus szakorvosunk összefoglalta a legfontosabb tudnivalókat.

Mi a csontritkulás?

Az osteoporosis, köznapi nyelven csontritkulás a csontrendszer szisztémás betegsége, melyet alacsony csonttömeg és a csontszövet mikroszerkezeti eltérései jellemeznek, ennek következménye a fokozott törési rizikó. Vagyis ahogyan a neve is jelzi, a csontok porózussá, lyukacsos szerkezetűvé válhatnak. A betegség Magyarországon körülbelül 1 millió embert: köztük körülbelül 600 000 nőt és 300 000 férfit érint. Mivel kezdetben tünetmentes, diagnózisa sok esetben elmarad, vagy késik, és csak a kialakult csonttörések hívják fel rá a figyelmet. A csontritkulás jól ismert oka nők esetében a változó kor, de számos ritkább betegség, vagy kórállapot is állhat a háttérben.  Az osteoporosis következtében bekövetkező csípőtáji, gerinc és alkartörések rontják az életminőséget, valamint jelentős mértékben emelik a betegséggel összefüggő halálozást is.

Mindezek miatt nagyon fontos, hogy felmérjük a rizikófaktorokat, változtassunk az életmóddal javítható paramétereken, valamint időben, még a csonttörések kialakulása előtt felismerjük a már érintett betegeket, és megfelelő kezelésüket elkezdjük. A már diagnosztizált betegek esetében figyelni kell a kezelés folyamatosságára, a terápiás szünetek elkerülésére, mely a Covid-19 járvány alatt sajnos sok esetben háttérbe szorult.

Hogyan lehet megelőzni a betegséget fiatal korban?

A megelőzésben nagyon fontos szerepe van a csontépítés fokozásának, melynek legfőbb alappillére a megfelelő táplálkozás és a fizikai aktivitás. Néhány vitaminnak és ásványi anyagnak ugyanis kiemelkedő szerepe van a csontok megfelelő szerkezetének fenntartásában. Ezért a táplálkozás felmérésében figyelmet fordítunk a szükségletnek megfelelő kalcium és fehérjebevitelre, javaslatot teszünk a D-vitamin-szint ellenőrzésére és pótlására.

Milyen tünetek esetén gondoljunk osteoporosisra?

A betegség sok esetben sajnos semmilyen tünetet nem okoz, ilyenkor csak célzott vizsgálatokkal, a veszélyeztetett páciensek szűrésével fedezhetjük fel. Amennyiben mégis jelentkeznek tünetek, úgy háti fájdalom, emésztési, légzési panaszok, esetleg a testmagasság csökkenése hívhatja fel rá a figyelmet.

Hogyan diagnosztizáljuk?

A diagnózis felállításához szükség lehet a csonttörési rizikó felmérésére a WHO által kidolgozott becslési kérdőív kitöltésével, valamint fájdalommentes laboratóriumi- és röntgen vizsgálatra, csontsűrűségmérésre.

A csontsűrűségmérés is kiemelt fontosságú szűrővizsgálat, hiszen minél hamarabb ismerjük fel a problémát, annál hamarabb kezdhetjük el a kezelését és csökkenthetjük a tüneteit. Nőknél változó kor után, férfiaknál 50 év felett javasolt elvégezni rendszeresen, 2 évente, 65 év felett pedig évente.  Továbbá fokozott rizikójú betegség, életmódbeli tényező vagy gyógyszerszedés is indokolhatja a vizsgálatot: például pajzsmirigybetegség, hormonzavarok, kalciumszegény táplálkozás, tartós szteroid szedés, túlsúly, felszívódási zavar, dohányzás, gyakori alkoholfogyasztás.

Mit tehetünk, ha igazolódott a betegség?

Ha időben fény derül a csontritkulásra, akkor lassítható a folyamata, megelőzhető és csökkenthető a csonttörések előfordulása. A gyógyszeres és életmódbeli változtatással járó kezelés elsődleges célja a csontállomány csökkenésének megállítása, progressziójának lassítása, és a törések megelőzése. Az optimális kezelési mód kiválasztásában endokrinológusaink, reumatológusaink készséggel állnak rendelkezésükre.

Kérdése lenne időpontfoglalás előtt?

Ha bizonytalan, milyen orvoshoz, milyen vizsgálatra foglaljon időpontot, segítünk! Kérjen ingyenes visszahívást kollégánktól, aki panaszai alapján segít megtalálni a megfelelő szakorvost.

Mikor hívjuk vissza?