A menopauza ugyanis az egész testet behálózó kötőszöveti rendszer rugalmasságának csökkenésével is jár, ami közvetve a fogak elvesztéséhez vezethet. Ez nem csupán esztétikai szempontból jelent problémát, de a kibillent testi egyensúly miatt a test távolabbi pontján is jelentkezhet miatta fájdalom.
A változó kori fogvesztés egy része nem a csontritkulás, hanem a kötőszövetek rugalmassága csökkenéséből eredő túlterhelődés miatt következik be. A menopauza beköszöntével a kötőszöveti tokrendszer nem csak a felszínen – például a bőrben - veszít a rugalmasságából, hanem a mélyebb rétegekben is. Ebbe pedig beletartozik az állkapocsízületi tok és a szalagok. Ennek következtében az eddig kompenzáltan működő két állkapocsízület aszimmetrikussá válhat, és megjelenhet a kiegyensúlyozatlan rágás. Az állkapocsízület megfelelő működése és a fogazat pontos találkozása rendkívül fontos, hiszen csak így kerülhetjük el a fogak túlterhelődését, máskülönben a fogak tartórendszere – azok a kötőszöveti rostok, amelyek a gyökeret a csontban tartják - károsodhat, a csont a túlterhelés során lebomlik, ami fogmozgáshoz és fogvesztéshez vezethet.
A menopauza miatti fogászati problémák egy része jól kezelhető, ha időben fény derül rájuk. Az általános éves fogászati kontrollon túl 40 éves kor felett éves, kiterjesztett fogászati kontrollt javasolunk.
