Aki fázós, még inkább így van, és teljesen értetlenül áll azelőtt, ha valaki önszántából, ujjongva rohan a szabadba, hogy élvezze a hóesést. Azt pedig végképp nem érti, hogy az északi népek mégis hogy bírják az extrém hideget az év nagy részében.
Dr. Dohán Orsolya belgyógyász, endokrinológus szakorvosunk szerint nagyon egyszerű erre a magyarázat, és annak semmi köze az önsanyargatáshoz. Más a hőtűrő képessége például egy eszkimónak és egy mediterrán embernek, amelyet a környezet alakított így az évszázadok alatt. Míg nekünk pár fokos mínusz már kellemetlen „farkasordító” hideget jelent, addig a skandinávoknak klassz tavaszi időjárást.
De adott népcsoporton belül is lehetnek nagy egyéni különbségek, a kérdés az, hogy ez meddig tulajdonság és honnantól betegség?
A szervezetünk működéséről tudjuk, hogy a test hőmérsékletét alapvetően az anyagcsere és a keringés határozza meg; ha lassabb, hidegérzet jelentkezik. Egészséges tartományon belül lehetnek kisebb, nagyobb eltérések, amely még teljesen normális. Gond akkor van, ha ez hirtelen megváltozik, vagy túlmutat az egészséges szinten, mert akkor valamilyen probléma állhat a háttérben.
Melyek lehetnek ezek?
-
anyagcsere betegség
-
vérszegénység
-
a pajzsmirigy alulműködése, mivel a pajzsmirigy hormonok az anyagcsere szintjét állítják be
- erőteljes stressz, amelynek hatására változik a keringés eloszlása, csökken a végtagok vérellátása
Ha úgy érezzük, az állandó hidegérzet eluralkodik rajtunk, vagy még a nyári hónapokban is gyakran fáznak végtagjaink, érdemes háziorvos, belgyógyász segítségét kérnünk, aki fizikális vizsgálattal és vérvétellel meg tudja állapítani, hogy fázósságunk valamely betegség tünete, vagy mi egyszerűen csak ilyenek vagyunk.
A témáról részletesebben dr. Dohán Orsolya, endokrinológus, belgyógyász szakorvosunk beszélt az RTL Klub vendégeként:
