A kemény mínuszokban nem meglepő, ha gyakrabban fázunk, didergünk, és alig várjuk, hogy az otthon melegében forró teát szürcsölgessünk.
Aki fázós, még inkább így van, és teljesen értetlenül áll azelőtt, ha valaki önszántából, ujjongva rohan a szabadba, hogy élvezze a hóesést. Azt pedig végképp nem érti, hogy az északi népek mégis hogy bírják az extrém hideget az év nagy részében.
Dr. Dohán Orsolya belgyógyász, endokrinológus szakorvosunk szerint nagyon egyszerű erre a magyarázat, és annak semmi köze az önsanyargatáshoz. Más a hőtűrő képessége például egy eszkimónak és egy mediterrán embernek, amelyet a környezet alakított így az évszázadok alatt. Míg nekünk pár fokos mínusz már kellemetlen „farkasordító” hideget jelent, addig a skandinávoknak klassz tavaszi időjárást.
De adott népcsoporton belül is lehetnek nagy egyéni különbségek, a kérdés az, hogy ez meddig tulajdonság és honnantól betegség?
A szervezetünk működéséről tudjuk, hogy a test hőmérsékletét alapvetően az anyagcsere és a keringés határozza meg: ha lassabb, hidegérzet jelentkezik. Egészséges tartományon belül lehetnek kisebb, nagyobb eltérések, amely még teljesen normális. Gond akkor van, ha ez hirtelen megváltozik, vagy túlmutat az egészséges szinten, mert akkor valamilyen probléma állhat a háttérben.
Melyek lehetnek ezek?
- anyagcsere betegség
- vérszegénység
- a pajzsmirigy alulműködése, mivel a pajzsmirigy hormonok az anyagcsere szintjét állítják be
- erőteljes stressz, amelynek hatására változik a keringés eloszlása, csökken a végtagok vérellátása
Ha úgy érezzük, az állandó hidegérzet eluralkodik rajtunk, vagy még a nyári hónapokban is gyakran fáznak végtagjaink, érdemes háziorvos, belgyógyász segítségét kérnünk, aki fizikális vizsgálattal és vérvétellel meg tudja állapítani, hogy fázósságunk valamely betegség tünete, vagy mi egyszerűen csak ilyenek vagyunk.
A témáról részletesebben dr. Dohán Orsolya, endokrinológus, belgyógyász szakorvosunk beszélt az RTL Klub vendégeként:
