A probléma persze nem új, a ma ifjúsága a sokadik magára hagyott nemzedék, hiszen a szexualitás mindig is tabutéma volt Magyarországon, amiről a közbeszédben nem eshet szó. Így pedig marad a fiatalok számára az internetes pornófogyasztás, a szexről szóló bulvárzabálás, a valóságshow-k, valamint az amerikai szado-mazo trilógia és a köré épült ponyvairodalom. Mindezt azonban közel sem ítélném el annyira, mint amennyire az ezek körül megnyilvánuló álszent szemforgatást. Mert nem ezekkel van a baj, hanem azzal az űrrel, amit az említett szórakoztatóipari termékek megpróbálnak kitölteni.

Szülész-nőgyógyászként a munkám része, hogy beszélgetek a fiatalokkal a szexualitásról. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nagyon keveset tudnak a szexről, a biztonságról pedig még kevesebbet. Látszik, hogy mindenféle információt felszednek egymástól. Rendszeresen ugyanazokat a butaságokat, tévhiteket fogalmazzák meg. Ezek általában hullámokban jönnek, mindig tudom, hogy „na, most éppen mi a sláger”.
Az egyik például, és ez mai napig trend, az első szexuális együttlétek után általában „leszoknak” a fiatalok az óvszerről, mert úgy gondolják allergiásak rá. Pedig nagyon ritka, hogy valakinél allergiás reakció lép fel az óvszeren található síkosító miatt. A promiszkuitással kísérletezők gyakran azért kötnek ki nálam, mert nincsenek tisztában az alapvető higiéniai szempontokkal az ilyen típusú együttlétek kapcsán. De ne menjünk ilyen messzire, az sem evidencia, hogy szexuális együttlét előtt érdemes kezet mosni, pisilni, utána ismét és zuhanyozni. A nemi úton terjedő betegségek közül tudnak a HIV-ről, talán egy-kettőt még fel tudnak sorolni. Pedig sok van, és egyik sem gyerekjáték.

Látni, hogy a szülők, vagy általában a felnőttek normális körülmények között nem beszélgetnek a gyerekekkel a szexről. Ezt konkrétan úgy kell érteni, hogy nem beszélnek velük erről a témáról semmit, egy szót sem. Mert nyilván ciki mindkét félnek, ha tiniként odaállunk, hogy na gyere, akkor beszéljünk a szexről. Akkor már túl késő. Kisgyerekkortól kell nyitottan válaszolni és a nevelés részéve tenni, nyilván az életkorhoz igazodva, nem akkor, amikor a gyerek tizenévesen elfordul a szülőtől. Ha már ott tartunk, biztosítani kell neki a lehetőséget, hogy jó forrásból is kapjon információkat. Egy könyv, egy beszélgetés egy nőgyógyásszal, szexuálispszichológussal, tök mindegy.

Most diplomázott le a lányom. Amikor középiskolás volt, arra gondoltam bemegyek az iskolájába és szervezett előadás keretében beszélek nekik a szexről. Aztán egyszer meghívtak egy autószerelőket tanító iskolába, ahol srácok kis cetlikre írták fel a kérdéseiket. Nagyon jó kérdések voltak, köztük sok alapkérdéssel. Pár perc pironkodás után nyíltan, fesztelenül beszélhettünk, pedig jelen volt az iskola igazgatónője, és az osztályfőnök, aki a beszélgetés ötletgazdája volt. (Mindketten gratuláltak utána, pedig repkedtek a „szakszavak”, de látták, milyen előnyökkel jár egy ilyen beszélgetés). Úgy éreztem, tudok nekik olyat mondani, amit felnőttől még nem hallottak.
Imádták a fiatalok ezeket az előadásokat. Miért? Mert ott volt egy felnőtt, aki úgy beszél nekik a biztonságos szexről, hogy közben azt mondja: menjetek, szexeljetek jókat. Az látszott rajtuk, elalélnak már pusztán attól, hogy erről nyíltan is lehet beszélni. Láttam, milyen hatalmas igény van erre és aggódom a mostani tinédzserekért, mert nem kapnak olyan jól használható üzeneteket, amelyek segítenék őket abban, hogy megküzdjenek a bennük tomboló hormonokkal.

A gyerekeink beszélni akarnak a szexről, de mi nem állunk szóba velük. Hagyjuk, hogy különböző defektusokból induló történetek alakítsák a szexről való gondolkodásukat, és ezen keresztül egyébként a szexuális kultúránkat is. Gyermekkori súlyos bántalmazásból fakadó szadizmus (50 árnyalata trilógia), élsportoló (Szepesi Nikolett), akit eltorzít a szeretethiány, és bedarál a magyar versengésen és nem együttműködésen alapuló sportnevelés, mindezt bántalmazások között. Tömeges, nyilvános, fizetett szextől sztárságot remélő valóságshow-hősök? Tényleg csak ennyi mondanivalónk van a szexről? Az együttérzésen, egyik-másik prime time akció megbotránkozásán túl, milyen hatást vált ez ki? Rémisztő számomra, hogy lehet beszélni a szexről úgy is, hogy az nem egy társas tevékenység, ahol a másik nem számít.

És ezzel nem a romantika húrjait akarom megpendíteni. A prüdériánál pedig semmi nem áll távolabb tőlem. Nincs semmi baj azzal, ha valaki gyorsan cserél párt, vagy gyakran keveredik kalandokba. De azzal baj van, ha nem vagyunk tekintettel a másikra és felelőtlenséggel, arroganciával, vagy szimplán nemtördömséggel lépünk fel. A fiatalok beszélni akarnak a szexről, és nekünk szóba kéne állni velük.

A cikk eredeti formájában a HVG.hu – n jelent meg.