Mindketten szenvedélyes személyiségnek tűntök, mi hajtott benneteket a táplálkozás tudománya felé?
Doma Valentina (DV): A biológia, az emberi test működése, azon belül is az emésztőrendszer már kamaszként is érdekelt. Még korábban, kisgyermek koromban sajnos történt a családon belül daganatos megbetegedés. A rákos megbetegedés megelőzése, a betegség lefolyásának esetleges visszafordítása, lassítása vagy az életminőség javítása fontos kérdéssé vált számomra. A táplálkozástudomány megfelelő iránynak bizonyult a kíváncsiságom kielégítésére. Diplomamunka kutatásaim is témába vágtak: a mesterséges élelmiszer-adalékanyagok hatását vizsgáljuk gyulladáskeltő, daganatkeltő folyamatokban.
Kudron Emese Eszter (KEE): 6 éves korom óta segítő hivatásra vágytam, az orvosi pálya helyett így jött a dietetika, aminek korábban még a létezéséről sem tudtam. De enni és főzni is imádok, ezek is erős motivációk voltak a pályaválasztásban.
Kudron Emese már hosszabb ideje figyel az RMC pácienseinek egészségére. Hogyan egészítitek ki egymás tapasztalatait?
KEE: Az intuitív táplálkozás, amiben én hiszek, egy 1995 óta kutatott, tudományosan bizonyított, nagyon dinamikusan fejlődő területe a dietetikának. Egy ideje kerestem már a szakmai partnert, akivel a tudásunkat összeadva a pácienseinket még komplexebben tudjuk támogatni a saját testérzet alapján történő táplálkozásban. Ijesztőnek és nagyon egészségtelennek tartom, hogy milyen sokan nem örömmel esznek. A szélsőséges diétáktól – azon túl, hogy hosszú távon fenntarthatatlanok – hiányállapot és mentális szorongás alakulhat ki.
DV: Egyetemi szakoktatói tevékenységem miatt friss kutatási eredmények olvasásával igyekszem minél inkább naprakész lenni a táplálkozástudományban. A hagyományos dietetikai témákon kívül (pl. inzulinrezisztencia, gluténérzékenység stb.) nagyon érdekel a lélek és a táplálkozás kapcsolata, oda-vissza, valamint a táplálkozás mentális egészségre gyakorolt hatása, és a táplálkozási- és evészavarok témaköre. Hogyan hatnak az érzelmeink a táplálkozási szokásainkra? Ha szorongunk, többet vagy kevesebbet eszünk, és miért? Hogyan tudjuk ezt befolyásolni? Egészséges kapcsolatot ápolok az ételekkel? Bűntudatom van az ételek elfogyasztása után, meg akarok szabadulni az elfogyasztott élelmiszerektől. Akkor most evészavaros vagyok? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről is szívesen beszélgetek leendő pácienseimmel.
Mesélnétek olyan esetetekről, amikor úgy éreztétek, a dietetika által valódi életminőségbeli változást tudtatok elérni a páciensnél?
DV: Egy nő páciensem laboreredményei azt mutatták, hogy a kelleténél magasabb a koleszterin-, a triglicerid- és az LDL-szintje. Némi túlsúllyal is rendelkezett, ami zavarta, valamint sokszor volt lelkiismeretfurdalása étkezések után. Szeretett volna tenni az egészségéért, kézbe venni az irányítást az érzelmei felett, amit a táplálkozás váltott ki nála és aktívan tenni ezért, hogy jobban érezze magát a bőrében – ezért keresett meg engem. Az első tanácsadáson az alap tudnivalókat beszéltük meg az egészséges táplálkozással kapcsolatban és kitűztünk 3, számára könnyedén megvalósítható célt. 2 hónap múlva a második konzultációra kivirulva érkezett és elégedetten mesélte, hogy a 3 célt sikerült megvalósítania, jöhetnek újabbak. Javult a kapcsolata a testével és az ételekkel, kevesebbet szorongott, és ez a párkapcsolatára is jó hatással volt, a kérdéses laborértékei pedig elérték a normál tartományt.
KEE: Nekem az emlékezetes, amikor nagyon csinos hölgy keresett meg, aki teljesen feleslegesen követett egy napi 160 grammos szénhidrát étrendet, nem engedélyezte magának sem az édességet, sem azt, hogy például pizzát egyen. A konzultációnk eredményeként újra elkezdte élvezni az evést és eltűnt az evéshez társított bűntudata is.
Mi volt a leghasznosabb tanács, amit ti kaptatok a saját táplálkozásotokra vonatkozóan?
DV: Én például azt, hogy a változatos fűszerezés csodákra képes. A kedvenc szárított zöldfűszereimből összeállított keverékkel (oregánó, bazsalikom, majoranna, rozmaring, kakukkfű) egy kis Itáliát csempészek a konyhába, legyen szó egytál ételek, saláták, köretek (pl. burgonya), tésztafélék vagy akár húsok (húspótlók) ízesítéséről.
KEE: A legnagyobb wow-élmény még az egyetemi évek alatt ért, amikor egy bélflóra-kutatás keretében hosszabb időn keresztül napi 4 dl joghurtot kellett fogyasztanunk. Unalmas volt ugyan, de az anyagcserémet nagyon eredményesen rendbetette. Gyakorló öröm-evőként azt javaslom, hogy legyünk bátrak az étkezésünkkel kapcsolatban is, merjünk újítani, mást kipróbálni, kísérletezni. Ami évekkel korábban nem ízlett, újrakostolva talán a kedvencünk lesz (lsd. tökfőzelék)!
Milyen tanácsot adnátok az egészségére valamit adó páciensnek így tavasz elején?
DV: Egyre több a szezonális hazai zöldség, gyümölcs. Bátran válogassanak, színesítsék az étrendjüket zöldlevelesekkel, például rukkolával, spenóttal és a szezon kedvencével: medvehagymával! Látogassanak el piacra, zöldség boltokba, beszélgessenek az eladókkal, alkudjanak, kérjenek kóstolót, ezáltal is lehetőséget teremtve a kapcsolódásra és egy jobb vásárlási élmény szerzésére. Egyre többet süt a nap és a hőmérséklet is kedvez egy kis kertészkedéshez, fűszernövények és idénytermények ültetéséhez. Ha nincs saját kertünk, vagy kis teraszunk, látogassunk el egy közösségi kertbe, ahol lehetőségünk van parcellát bérelni és ott magunk termeszteni zöldségeket, gyümölcsöket, fűszernövényeket. Mert hát ugyebár a saját termés mindig finomabb!
KEE: Menjünk minél többet a természetbe társasággal vagy akár egyedül is – remek alkalom és felejthetetlen élmény egy fát átölelni! Adjunk magunknak időt a csöndre, hiszen, ha fejben rendben vagyunk, akkor közelebb kerülünk saját érzeteinkhez és a táplálkozásunk is intuitívabb lesz.
A beszélgetés II. részét hamarosan publikáljuk az RMC blogján!
