„Vajon forduljak-e pszichológushoz, ha a gyermekem elmúlt négy éves és még nem szobatiszta nappalra vagy éjszakára? Milyen hatásai lehetnek kisiskolás gyermekem későbbi fejlődésére, személyiségének alakulására, ha éjjel még bepisil?” A kérdésekre Baky Ildikó gyermekpszichológusunkkal kerestük a válaszokat.
Szobatisztaság: mikor, hogyan?
- Az egyik legfontosabb szabály, hogy akkor kezdjük el a szobatisztaságra szoktatást, amikor a gyermek elég érett hozzá. Megérti a szobatisztasággal kapcsolatos fogalmakat, a tőle elvárt feladatot, és már képessé vált a záróizmok kontrolljára. Ezt az érettségi állapotot átlagosan 18 hónapos kor körül érik el a gyermekek.
- Fontos, hogy soha ne alkalmazzunk kényszert vagy durva módszereket, és legfőképp ne szégyenítsük meg a gyermeket a szobatisztaságra szoktatás során. A szégyen ebben az időszakban alakul ki, helytelen nevelés hatására ekkor uralkodhat el úgy a gyermeken, hogy későbbi viselkedését nagymértékben ennek, és a felelősségteljes, önálló cselekvésnek az elkerülése fogja meghatározni.)
Primer, illetve szekunder enurézis
Megkülönböztetünk nappali és éjszakai bepisilést; az éjszakai ágytisztaság egy-másfél évvel később alakul ki általában, mint a nappali szobatisztaság. A szakirodalom különbséget tesz az ún. primer enurézis (ebben az esetben a gyermek még sohasem volt ágy-, illetve szobatiszta), és szekunder enurézis között (amikor a már megszerzett és legalább hat hónapig megtartott szobatisztaságot vagy ágytisztaságot újra elveszti a gyermek).
Amit soha nem szabad elfelejteni, hogy a bepisilésnek organikus oka is lehet. A vese és a húgyvezeték problémáin kívül több olyan betegség is létezik (pl.: cukorbetegség vagy hormonális zavarok), amelyek ezt a tünetet eredményezhetik. Ezért az enuretikus panasszal rendelkező gyermeknek mindenképp egy alapos orvosi vizsgálaton kell átesnie. Amennyiben a vizsgálatok eredménye negatív, akkor elgondolkodhatunk azon, hogy a fizikailag egészséges gyermek mégis miért vall kudarcot hólyagműködése szabályozásával.
A primér enurézis esetén inkább az öröklődés vagy az idegrendszeri éretlenség játszik szerepet. El kell fogadnunk, hogy gyermekünk vizelési funkciói lassabban érnek az átlagosnál.
Klinikai tapasztalatok szerint a szekundér enurézis előfordulásában, a legtöbb esetben pszichés okok játszanak szerepet: figyelem- és segítségkérés, a szülő felé irányuló elfojtott indulat kifejezése. A gyermek emocionális sérülése, iskolai, esetleg családi konfliktusok, válás, kórházi kezelés, és olyan lelki „törés”, mint az egyke gyermekeknél a kistestvér megszületése.
Mit tehetünk?
A legfontosabb, hogy a bepisilést semmilyen módon ne szankcionáljuk. Ne büntessük, ne alázzuk meg a gyermeket, hiszen nem szándékos cselekedetről van szó. A gyermek amúgy is szenved, szégyelli magát, tehát inkább vigasztalásra szorul. Az enurézis kezelése és lehető leggyorsabb megszüntetése azért is fontos, mert – még ha nem is lelki okok idézik elő –, szinte mindig súlyos lelki konfliktushoz vezet. Az enuretikus gyermek életét „titok” terheli, ezért gyakran elszigetelődhet, magányossá válhat.
Nagyon fontos ilyenkor, hogy a szülő – együttműködve az orvossal és a pszichológussal - minél hamarabb megtalálja a probléma kiváltó okait és a szakszerű segítség igénybevételével segítsen gyermekének az egészséges vizeletürítés stabilizálásában.
