shutterstock_141838078.jpgManapság mindenkinek van olyan családtagja, ismerőse, aki külföldön tanul vagy dolgozik, így ha nem is saját tapasztalatból, de biztosan hallottunk már az expat lét kihívásairól. Aki Londonban él rövidebb-hosszabb ideig, jól ismeri a „Look both ways" feliratot, de a tejföl és a Túró Rudi is minden országban hiányzik nekünk. Mi a helyzet akkor, ha ennél komolyabb lelki megterhelést jelent egy idegen országban élni?

A kérdés, hogyan lehet beilleszkedni, alkalmazkodni és megszokni az új környezetet? Néhány tipikus probléma bemutatásával Kántor Nedda, klinikai szakpszichológusunk segít végigvenni, mit tehetünk a sikeresebb alkalmazkodás érdekében.

  1. Ki ne rajongana a komoly szervezést igénylő családi Skype találkozókért. Az sem baj, ha félpercenként megszakad a vonal, rég nem látott szeretteink mindig egy kis lelket öntenek belénk. Probléma akkor van, ha ez az egyetlen dolog, ami segít átvészelni a napot/hetet.
  2. Még a „turista időszak” elmúltával is kapaszkodunk mindenbe, ami magyar, ami a hazánkhoz köt. Legyen az egy lángosos vagy bármilyen magyar vonatkozás, amit azonnal meg kell örökítenünk az otthoniaknak. Ez teljesen normális reakció egy idegen országban, inkább aranyos (főleg a küldőnek), mint problémaforrás.
  3. I don’t speak Deutch. Még a legmagabiztosabb nyelvzseninek is akadnak nehézségei. 10 év nyelvtanulás után meglepő lehet, hogy nem olyan akcentussal, minden zajtól mentes környezetben beszélnek az emberek, mint az otthoni nyelvórákon. És persze a leghétköznapibb helyzetben jön elő az a 2 hét némettanulás is szürkeállományunk legmélyéről, amit még az általánosban végigszenvedtünk.
  4. Bizonytalanság. Egy idegen országban való boldogulással együtt jár a kiszámíthatatlanság. A bizonytalanság érzete főleg akkor hatalmasodhat el rajtunk, ha egyedül szállunk szembe a kihívásokkal. Mi van, ha megbetegszem? Hol kérhetek segítséget? Megértem egyáltalán, mi a teendő? És habár az egészségügyi ellátás fontos része új életünknek, ott van még a szálláskeresés és mindenféle szerződés, melyek jogi szövegét megérteni idegen nyelven igen csak embert próbáló.
  5. Honvágy, elmagányosodás. Ha egyedül vágunk neki a nagy kalandnak, és nem döccenőmentesen mennek a dolgok, hamar kétségbe eshetünk. A „nem tudom, mit tegyek érzése” magánnyal és honvággyal párosul, ami hosszabb távon depresszióba csaphát át. Családok kiköltözése esetén gyakori, hogy a családfő kap munkalehetőséget, míg a feleség (sokszor egyben anyuka) háztartásbeliként marad a gyerekekkel. A feleség lassan elmagányosodik az idegen környezetben, nem találja a helyét, teljesen befelé fordul.
  6. Bizonyítási vágy. Sok expat főként a munkájában érzi úgy, lépten-nyomon bizonyítania kell, van olyan jó, hogy itt legyen. A fokozott bizonyítás nem csak stresszes, de mindeközben a szociális- és magánélet is felborul.

Mit tegyünk, hogy minél hamarabb új otthonunkká váljon az idegen ország?

  • Tájékozódjunk a helyi normákról, értékekről, szokásokról, kommunikációról stb., így nem lesz annyira intenzív a kultúrsokk.
  • Hagyjunk magunknak elég időt. Nem fogunk egyik napról a másikra átállni egy teljesen új életre, kultúrára.
  • Próbáljunk rutint vinni új életünk mindennapjaiba. Ez csökkenti a bizonytalanság érzetünket.
  • Törekedjünk barátok, barátságok tudatos és minél hamarabbi kialakítására. Legyen szó egy szimpatikus anyukáról a játszótéren vagy új kollégáról, ne féljünk beszélgetést kezdeményezni. A barátok növelik a hovatartozás, a stabilitás és a normalitás érzését.
  • Fedezzük fel a környéket, járjunk el eseményekre, szocializálódjunk. Ha úgy könnyebb, ezt nyugodtan tehetjük kint élő magyar sorstársakkal, velük biztosan meglesz a közös téma J

Ne szégyelljünk segítséget kérni. Ha úgy érezzük, beilleszkedési gondjaink vannak, nem tudunk megküzdeni az expat lét lelki problémáival, forduljunk szakemberhez.

Kérdése lenne időpontfoglalás előtt?

Ha bizonytalan, milyen orvoshoz, milyen vizsgálatra foglaljon időpontot, segítünk! Kérjen ingyenes visszahívást személyi időpontmenedzserünktől, aki panaszai alapján segít megtalálni a megfelelő szakorvost.

Mikor hívjuk vissza?