Manapság mindenkinek van olyan családtagja, ismerőse, aki külföldön tanul vagy dolgozik, így ha nem is saját tapasztalatból, de biztosan hallottunk már az expat lét kihívásairól. Aki Londonban él rövidebb-hosszabb ideig, jól ismeri a „Look both ways" feliratot, de a tejföl és a Túró Rudi is minden országban hiányzik nekünk. Mi a helyzet akkor, ha ennél komolyabb lelki megterhelést jelent egy idegen országban élni?
A kérdés, hogyan lehet beilleszkedni, alkalmazkodni és megszokni az új környezetet? Néhány tipikus probléma bemutatásával Kántor Nedda, klinikai szakpszichológusunk segít végigvenni, mit tehetünk a sikeresebb alkalmazkodás érdekében.
- Ki ne rajongana a komoly szervezést igénylő családi Skype találkozókért. Az sem baj, ha félpercenként megszakad a vonal, rég nem látott szeretteink mindig egy kis lelket öntenek belénk. Probléma akkor van, ha ez az egyetlen dolog, ami segít átvészelni a napot/hetet.
- Még a „turista időszak” elmúltával is kapaszkodunk mindenbe, ami magyar, ami a hazánkhoz köt. Legyen az egy lángosos vagy bármilyen magyar vonatkozás, amit azonnal meg kell örökítenünk az otthoniaknak. Ez teljesen normális reakció egy idegen országban, inkább aranyos (főleg a küldőnek), mint problémaforrás.
- I don’t speak Deutch. Még a legmagabiztosabb nyelvzseninek is akadnak nehézségei. 10 év nyelvtanulás után meglepő lehet, hogy nem olyan akcentussal, minden zajtól mentes környezetben beszélnek az emberek, mint az otthoni nyelvórákon. És persze a leghétköznapibb helyzetben jön elő az a 2 hét némettanulás is szürkeállományunk legmélyéről, amit még az általánosban végigszenvedtünk.
- Bizonytalanság. Egy idegen országban való boldogulással együtt jár a kiszámíthatatlanság. A bizonytalanság érzete főleg akkor hatalmasodhat el rajtunk, ha egyedül szállunk szembe a kihívásokkal. Mi van, ha megbetegszem? Hol kérhetek segítséget? Megértem egyáltalán, mi a teendő? És habár az egészségügyi ellátás fontos része új életünknek, ott van még a szálláskeresés és mindenféle szerződés, melyek jogi szövegét megérteni idegen nyelven igen csak embert próbáló.
- Honvágy, elmagányosodás. Ha egyedül vágunk neki a nagy kalandnak, és nem döccenőmentesen mennek a dolgok, hamar kétségbe eshetünk. A „nem tudom, mit tegyek érzése” magánnyal és honvággyal párosul, ami hosszabb távon depresszióba csaphát át. Családok kiköltözése esetén gyakori, hogy a családfő kap munkalehetőséget, míg a feleség (sokszor egyben anyuka) háztartásbeliként marad a gyerekekkel. A feleség lassan elmagányosodik az idegen környezetben, nem találja a helyét, teljesen befelé fordul.
- Bizonyítási vágy. Sok expat főként a munkájában érzi úgy, lépten-nyomon bizonyítania kell, van olyan jó, hogy itt legyen. A fokozott bizonyítás nem csak stresszes, de mindeközben a szociális- és magánélet is felborul.
Mit tegyünk, hogy minél hamarabb új otthonunkká váljon az idegen ország?
- Tájékozódjunk a helyi normákról, értékekről, szokásokról, kommunikációról stb., így nem lesz annyira intenzív a kultúrsokk.
- Hagyjunk magunknak elég időt. Nem fogunk egyik napról a másikra átállni egy teljesen új életre, kultúrára.
- Próbáljunk rutint vinni új életünk mindennapjaiba. Ez csökkenti a bizonytalanság érzetünket.
- Törekedjünk barátok, barátságok tudatos és minél hamarabbi kialakítására. Legyen szó egy szimpatikus anyukáról a játszótéren vagy új kollégáról, ne féljünk beszélgetést kezdeményezni. A barátok növelik a hovatartozás, a stabilitás és a normalitás érzését.
- Fedezzük fel a környéket, járjunk el eseményekre, szocializálódjunk. Ha úgy könnyebb, ezt nyugodtan tehetjük kint élő magyar sorstársakkal, velük biztosan meglesz a közös téma J
Ne szégyelljünk segítséget kérni. Ha úgy érezzük, beilleszkedési gondjaink vannak, nem tudunk megküzdeni az expat lét lelki problémáival, forduljunk szakemberhez.
