Sok csecsemő és kisgyermek imád játszani az érintőképernyős eszközökkel, ami nem csoda. Azonnali élményt nyújtanak: gyönyörű fotók, mozgóképek, érdekes hangok, szórakoztató játékok. Ezek mind vonzzák a kicsik érdeklődését. De jól tesszük vajon, ha már a legkisebbekkel is megosztjuk mindennapjaink okoseszközeit? Dr. Jókay Kinga, gyermekgyógyászunk cikke a témában.
Érthető módon sok szülő örül neki, hogy az interaktív modern technológia foglalkoztatja a gyermeket is. Akár az autóban ülünk vagy a bevásárlás alatt próbáljuk egy kicsit lekötni gyermekünket, gyakran előfordul, hogy odaadjuk neki az okostelefont vagy a tabletet.
Kezdenek úgy funkcionálni ezek az eszközök, mint elektronikus bébiszitterek, és a sok-sok gyermekbarát vagy kifejezetten kicsiket célzó alkalmazás által gyermekeink valóban rajonganak értük. Sok reklám ráadásul azt is sugallja, hogy ezekkel a babák könnyen megtanulhatnak számokat és betűket, vagy akár szavakat és fogalmakat. Erre azonban a mai napig nincs tudományos bizonyíték.
Mennyi időt engedjünk a képernyő előtt?
Az Amerikai Gyermekgyógyászok Társasága egyértelműen azt mondja, hogy a két év alatti gyermekeknél próbáljuk meg minimálisra szorítani a képernyő előtt töltött időt, legyen az tv, tablet, okostelefon vagy bármi más. Ezek által a baba problémákba ütközhet a nyelv elsajátításában, a beszéd elkezdésében.
A gyermekek jobban tanulnak a valós élet szituációiból, különösen, ha a tevékenység mozgásra, cselekvésre készteti őket. Sajnos amikor a tévéhez még hozzáadjuk a tablettel, okostelefonnal vagy számítógépezéssel töltött időt, egy egyéves baba átlagosan 2 órát lesz valamilyen képernyő előtt.
Az aktív, képernyőmentes játék felbecsülhetetlen
Tényleg jól hangzik, és modern megoldásnak tűnik, ha egy baba technológia segítségével tanulja meg a „fel” és „le” vagy az „állj” és „gyere” fogalmakat. De igazából semmi sem helyettesíti a tapasztalat útján történő tanulást, amikor a gyermek igazi, fizikailag megfogható játékokkal kerül kapcsolatba az őt körülvevő világgal. Az aktív felfedezés fejleszti a szem-kéz koordinációt, a vizuális észlelést és a finommotoros mozgást, melyek közül egyik sem fejlődhet hasonló módon egy kétdimenziós képernyő használatával.
Nagyon fontos, hogy a csecsemők hús-vér emberekkel és tárgyakkal kerüljenek kapcsolatba, ezek segítségével tanuljanak. Az építés, mászás, ütögetés, pakolás, szerepjátékok stb. mind olyan 3 dimenziós szenzomotoros tapasztalatok, amiket nem lehet egy képernyős játékkal, interakcióval pótolni.
